Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez itt egy kis bemutatkozós bejegyzés lenne, hogy pontosan mi az előtörténete ennek a napló-blognak, miért kezdetem el, és hogy miként telik a nyaram. :)
Bár a történet nagy részét már megismerhettétek, ha az 'About me ;)'-re kattintottatok, azért most elismételném a fontosabb momentumokat.
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly felvettek a Szentgyörgyi úti Tánc- és Színművészeti Szakközépiskolába. Egy fél évig semmi baj nem volt: a jegyeim átlagosan kettes-hármasok voltak, semmiből nem álltam bukásra. Egy idő után azonban azt kezdtem észrevenni, hogy egy fiú nagyon nyomul rám. Tetszett, helyes srác volt. Elmentünk randizni, aztán hamarosan már együtt is voltunk. Igen ám, csak mint később kiderült, egy igazi bajkeverő fiút sikerült kifognom, aki drogügyletekbe bonyolódott, ivott, bulizott és szívott mindenfélét. A dolgokba pedig engem is belerángatott, és meg is lett a baj. Kezdtem mindenből rosszabbodni, a közérzetem sem volt már a régi. A kokain megtette hatását, függővé tett, ami pedig elindított lefelé a lejtőn. Mikor anyukámék észrevették, rögtön kezdődött a hercehurca, beszéd az igazgatóval, engem elvonóra küldtek... Így tehát évet kell ismételnem. 
Ennek legfőképpen a hierarchia rendszer miatt nem örülök. A menők ugyanis mindig tökéletesek, sosem szívnak, mindig gyönyörűek, szexisek, helyesek. Szóval, mivel én most jöttem a drogelvonóról, és buktam is egyet, ezért a társadalmi ranglista mondhatni legaljára kerültem, ráadásul új osztályba, ahova be is kell majd illeszkednem. 
Ezekkel a gondokkal azonban igyekszem nem törődni a nyáron. Mivel gimnazista vagyok, anyuék jóval nagyobb szabadságot adnak, amit rendesen ki is használok. Nyár van, ilyenkor kell kimozdulnia  haverjaimmal. A nagy gond csak az, hogy ilyen nem sok akad. A környéken viszont találkoztam egy-két jó arccal akik a sulimba járnak. Ott van mindjárt Kiss Beni, aki az egyik volt osztálytársam pasija, már 19 éves, de korábban ő is nálunk tanult. A barátnőjét, Annamarit is bírok, mindig is jó barátnők voltunk. Velük, egy Márk nevű haverommal és hugommal, Petrussal mentünk le egy hétvégére a Balatonra. Kibéreltünk egy kis hajót, mögé kötöttünk egy kötelet, aztán ráálltunk Beni snowboard-jára, és úgy mentünk a vízen. Nagyon vicces volt, és végig dokumentáltuk az eseményeket videók, illetve képek formájában. Petra nagyon élvezte az egészet, bár még csak kilenc éves, vagy jó fej kiscsaj, semmi gondunk nem volt vele, ugyan úgy benne volt minden hülyeségben, mint mi. Hát igen, tőlem örökölte. :)

Anyuék otthon egyébként szívrohamot kaptak, mert a hugicám nem volt sehol, én ugyanis nem szóltam nekik arról, hogy ő is jön, mert nem engedték volna el. Mondanom sem kell, ezek után több hét szobafogságra ítéltek. Annyira nem volt durva amúgy, a laptopomat meg a telefonomat elfelejtették elvenni, úgyhogy tudtam skypolni a többiekkel. Petrácska pedig hálájának jeléül minden nap hosszú órákat játszott velem, hogy ne unatkozzak. Imádom a húgomat! A bátyámat viszont jóval kevésbé. Ő végig járta az összes fesztivált, ott végigdugta az összes csajt, aztán otthon végig csesztette engem élménybeszámolókkal. Jó manipuláló készségem segítségével rávettem, hogy jövőre mehessek vele, így viszont addig nekem kel minden héten kitakarítanom a szobáját. Ezt persze nem fogom megtenni, meglátjuk, mennyi idő múlva fullad bele a szemetébe. Muhahaaa.
Most viszont ismét sulikezdés van. Nemrég megvettük a szükséges füzeteket, kifizettük a tankönyveket, illetve a fél éves díjat. Drága, de nagyon jó, elit iskola a miénk. Így hát most azt hiszem lefekszem, holnap van az első nap. Szorítsatok! :)